Nem a lecsóba, hanem abba a számomra kézenfekvő vállalkozásba, aminek tartalma sportlövőkről szól sportlövőknek. Ráadásul nekem, főszerkesztőnek is van közöm a sztorihoz... kb. 46 éve. Akkortájt kezdtem a lövöldözést szülővárosomban, Tatán a mellékelt fotón látható vassal. Kint laktunk a város szélén, nem zavartunk senkit sem az öreg lámpagyárival. Fater kihozta a sufniból a tölténynyomót meg a laposra kalapált ólomlapot és gyártottuk a skulókat százával. Aztán a sok durrogtatás után bőrözni kellett a dugattyút, amit jóatyám alaposan elmagyarázott és megmutatott nekem. Talán ezen élmények miatt, talán más okok miatt 1979-ben már az MHSZ Tatai Lövészklubban folytattam a lövészetet. Előbb csak a haverokkal való közös időtöltés, később már a versenyzés öröme végett. Azóta folyamatosan benne vagyok. Nyakig. Lövész egyesületet vezetek, versenyzőket nevelek, de a kezdőkkel is foglalkozom. Válogatott versenyzőket terelgetek, de adok tanácsot a teljesen nulláról induló személyeknek/ egyesületeknek is. Akár személyesen, akár virtuális csatornán keresztül. Sok lövészt, fegyverekkel foglalkozó mestert, sportvezetőt, szakembert ismerek belföldön és külföldön egyaránt. Köztük olyanokat, akik jóval többet tudnak nálam bizonyos területeken. Velük rakjuk össze ezt az újságot. Nektek, akik hobby szinten, versenyzőként, álló célra, mozgó célra, rövid csővel, hosszúval, levegős, vagy éppen lőporos indítással, otthon, vagy lőtéren... de sport célból lövöldöztök! Az újság szerkesztése során kiemelt figyelmet fordítunk az egyensúlyra. Nem akarjuk azt, hogy túl sok legyen benne a verseny, vagy a szabadidős; a dunántúli, vagy a tiszántúli; a budapesti, vagy a vidéki tartalom. Hiszen sokan, sokfélék vagyunk. Mi sportlövők! Forgassátok örömmel a fegyvereiteken kívül eme újságot is! Tisztelettel: Pető Laci főszerkesztő